Kovácsné Horváth Antónia

Azt gondoltam, színész leszek. Színész lettem. Aztán rájöttem, hogy szeretem, de nem eléggé ahhoz, hogy egész életemben ezzel foglalkozzam. Hatást akartam gyakorolni az emberekre, de valahogy másként. Sokkal interaktívabban, sokkal hosszabban, hatékonyabban és azt is tudtam, hogy segíteni szeretnék azzal, amit csinálok. Így jött a szociálpedagógia szak 2006-ban, mellette pedig ugyanekkor rátaláltam arra a szerelemre, aminek a neve: drámapedagógia! Számos oldalról volt lehetőségem dolgozni ezen a területen az évek alatt: dolgoztam komplex színházi nevelési programban egyesületekkel, iskolákkal együttműködve, vezettem drámapedagógiai vagy éppen színjátszó csoportokat, táborokat.

A gyermekekkel való foglalkozások során egyre tisztább lett számomra az, hogy a szülőknek, a felnőtteknek is szükségük lehet egy kis komolyabb játékra, egy kis támogatásra. Így érkezett meg a második szerelem 2015-ben: a felnőtt pszichodráma! A pszichodráma, amelynek számos elemét használom az önismereti csoportokban, így lehet megérteni működésünket és ezzel együtt mások működését is, visszajelzéseit, a kapcsolódásainkban megjelenő akadályokat és azok mibenlétét. Az üléseken főként ezeket az akadályokat jelenítjük meg, ezekkel dolgozunk a csoport által létrehozott biztonságos térben. Többféle formában nézünk rá a hozott témákra, keressük a problémák eredetét, megnézzük a jelenlegi elakadásokhoz vezető utat. A megoldásokhoz szükséges erőforrások bevonásával lehetőség van új kapcsolódások kipróbálására, új működésmódok megélésére, berögzült viselkedési sémáink átírására.

A csoportokkal való közös munka mellett mindig is szerettem egyéni folyamatokban is kísérőként jelen lenni, így mentálhigiénés szakemberként ebben is tudok segítséget nyújtani.

3 gyermekünket neveljük Dunakeszin, akikkel a munkaidőn kívül is folyamatosan tudom gyakorolni bármelyik szakmámat, legyen szó játékról, lelkisegélyről vagy éppen túsztárgyalásról.